Kelvin átváltása Celsiusra

A kelvinben megadott értékek tudományos cikkekben, adatlapokon és az űrről szóló hírekben tűnnek fel, Celsius-fokra átváltva pedig sokkal elképzelhetőbbek. A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás, az ősrobbanás utófénye, 2,725 K, vagyis −270,4 °C. A folyékony nitrogén körülbelül 77 K-en, nagyjából −196 °C-on forr, a folyékony hélium pedig körülbelül 4,2 K-en, ami közel van a −269 °C-hoz. A Vénusz felszínén az átlaghőmérséklet 737 K körül van, azaz nagyjából 464 °C, ami elég az ólom megolvasztásához.

A Nap látható felszínének effektív hőmérséklete 5772 K, amit az átalakító nagyjából 5499 °C-ra vált át. Ilyen nagy értékeknél a 273,15-ös eltolás alig számít, és sokan kerekítik, de a pontos kivonással az adatai következetesek maradnak.

Az izzók, a monitorok és a fényképezőgépek fehéregyensúlya a színhőmérsékletet kelvinben adja meg: a 2700 K meleg fehér, a 4000 K semleges, az 5000–6500 K pedig nappali fény. Ez azt a színt jelöli, amelyet egy ideális izzó test az adott hőmérsékleten kibocsátana, nem azt, hogy az izzó mennyire forró. Egy 2700 K-es LED átváltása 2427 °C-ra számtanilag helyes, fizikailag azonban értelmetlen, mert az izzó jóval 100 °C alatt működik.

Az alacsonyabb színhőmérséklet melegebbnek és vörösebbnek tűnik, ami ellentétes a hőérzettel, ezért ezeket a számokat érdemes színjelölésként kezelni.

A 273,15 K alatti érték Celsius-skálán fagypont alatti, a 373,15 K alatti érték pedig a víz tengerszinti légnyomáson mért forráspontja alatt van. A kelvinben mért különbség megegyezik a Celsius-fokban mért különbséggel: ha egy anyag 15 K-nel melegszik, akkor 15 °C-kal melegedett.

Az ellenkező irányhoz a Celsius kelvinre átváltó visszaadja az eltolást. Fahrenheitre először itt váltson át, majd használja a Celsius Fahrenheitre átváltót.