MP3, WAV, FLAC vagy AAC: melyik hangformátumot válassza?

A digitális hang számok hosszú listájaként indul: a hanghullám magassága, másodpercenként tízezerszer lemérve. A tömörítetlen formátumok, például a WAV és az AIFF egyszerűen lemezre írják ezt a listát. Semmi sem törlődik, semmi sem csomagolódik, ezért a fájlokat bármelyik szerkesztő könnyen olvassa és gyorsan lehet bennük tekerni, de nagyok is. Egy háromperces dal így nagyjából 30 MB, bármilyen is a zene.

A veszteségmentes formátumok, például a FLAC és az ALAC okosabban csomagolják ugyanezt a listát, ahogy a ZIP csomagol egy dokumentumot. Lejátszáskor a dekóder minden mintát pontosan visszaállít, így a WAV-ba visszadekódolt FLAC az utolsó bitig megegyezik az eredetivel. A megtakarítás a zenétől függ: a csendes akusztikus felvételek sokat zsugorodnak, a sűrű rock vagy a zajos terepfelvételek kevesebbet. A tipikus albumok a WAV méretének nagyjából felére–háromötödére jönnek ki.

A veszteséges formátumok, például az MP3, az AAC, a Vorbis és az Opus szándékosan eldobnak információt. A kódoló az emberi hallás modelljét használva kihagyja azokat a hangokat, amelyeket a közeli hangosabbak elfednek, vagy amelyek olyan frekvencián vannak, amelyet aligha vesz észre, majd a maradékot tárolja. Az eredmény ötször–tízszer kisebb a WAV-nál. Bőséges bitráta mellett a legtöbben nem tudják megkülönböztetni az eredetitől, de az eltávolított részlet végleg elveszett, visszakonvertálással nem állítható helyre.

A történet sokat megmagyaráz a mai kompatibilitásból. Az MP3-nak tízéves előnye volt a fogyasztói eszközökön, a WAV a Windowsszal együtt érkezett, a FLAC a nyílt forráskódú világban nőtt fel, az AAC pedig az iPoddal és az iTunes Store-ral terjedt el. Nyissa ki az egyes sorokat a rövid összefoglalóért, benne a nagy négy mellett előforduló további négy formátummal.

A tömörítetlen és a veszteséges hang fájlmérete egyszerű számtan: bitráta szorozva az időtartammal. A 16 bit/44,1 kHz-es sztereó WAV 1411 kbps-sel fut, ami percenként kb. 10,6 MB. A veszteséges formátumok az Ön által választott bitrátát használják, így a 320 kbps-es MP3 percenként kb. 2,4 MB, 128 kbps-nél alig 1 MB. A FLAC kakukktojás, mert mérete a zenétől függ, ezért az adatai mindig tipikus tartományok.

Ezek az értékek sztereóra vonatkoznak. A mono felezi őket, ami a beszédfelvételeknél számít, a kameráról vagy terepi felvevőről származó 24 bit/48 kHz-es WAV pedig percenként kb. 17 MB. A léptékhez: egy 45 perces album WAV-ként nagyjából 480 MB, FLAC-ként kb. 260 MB, 320 kbps-es MP3-ként 108 MB, 128 kbps-nél 45 MB.

A mintavételi frekvencia azt mutatja, hogy a hullámot másodpercenként hányszor mérik le. A CD-hang 44,1 kHz-et használ, a videó és a műsorszórás 48 kHz-et, a stúdiók néha 96 kHz-en vesznek fel. A mintavételi frekvencia a felének megfelelő frekvenciáig képes rögzíteni, így a 44,1 kHz már kb. 22 kHz-ig elér, túl az emberi hallás nagyjából 20 kHz-es felső határán. A magasabb értékek inkább a szerkesztési tartalékot segítik, mint a lejátszást.

A bitmélység azt adja meg, mennyire pontosan tárolódik minden mérés. A 16 bit kb. 96 dB dinamikatartományt ad, ami bármely hallgatószobának elég; a 24 bit extra mozgásteret ad a hangmérnököknek, így egy halk felvétel zajmentesen felhangosítható. A bitmélység a PCM formátumokra vonatkozik, mint a WAV, az AIFF, a FLAC és az ALAC. A veszteséges kodekek nem így tárolják a mintákat, ezért az MP3-nak van bitrátája, de bitmélysége nincs.

A bitráta azt mutatja, mennyi adatot használ egy másodperc hang, kilobit/másodpercben mérve. Tömörítetlen hangnál a másik két számból adódik, a csatornák számával szorozva. Veszteséges formátumoknál ez az a minőségállító, amelyet Ön állít be: 128 kbps bőven elég beszédhez, a 192 kbps a szokásos középút zenéhez, a 320 kbps az MP3 felső határa. Az AAC az MP3-nál valamivel alacsonyabb bitrátán ér el hasonló minőséget.

A döntést általában a kompatibilitás kényszeríti ki, nem a hangminőség. Az MP3 az egyetlen formátum, amelyet minden autórádió, pendrive-lejátszó, böngésző, feltöltési űrlap és e-mail-kliens kezel. Az AAC natív minden Apple-eszközön és szinte minden telefonon, de néhány régebbi autós fejegység és médialejátszó kihagyja az .m4a fájlokat. A FLAC lejátszható Androidon, Windows 10-en és újabbon, valamint macOS-en, az Apple Music alkalmazás mégsem importálja, ezért az Apple-felhasználók inkább ALAC-ot használnak.

A gyártás és terjesztés fordítva működik: a célállomás a legteljesebb verziót kéri. A hangszerkesztők és DAW-k a WAV-ot és az AIFF-et olvassák a legmegbízhatóbban, a zenei terjesztők, például a DistroKid pedig 16 vagy 24 bites WAV-ot vagy FLAC-ot kérnek, hogy a streamingszolgáltatások elkészíthessék a saját kódolásaikat. A podcast-tárhelyek és az Apple Podcasts az MP3-at és az AAC-t fogadják el.

Egy szabály a legtöbb hanghibát megelőzi: soha ne kódoljon veszteségesből veszteségesbe kétszer. Minden veszteséges kódolás részleteket dob el, a következő kódoló pedig nem tudja megkülönböztetni a sajátját az előzőétől, így a veszteségek összeadódnak. A 128 kbps-es MP3-ból 256 kbps-es AAC-vé alakított fájl nagyobb, de nem jobb, két-három kör után pedig már hallani a „kavargó” cintányérokat és az elmosódott tranzienseket. Mindig a legjobb meglévő forrásból kódoljon, és őrizze meg azt a forrást.

A veszteségesből veszteségmentesbe váltásnak fordított a gondja: biztonságos, de a minőség szempontjából értelmetlen. Az MP3-ból készült WAV vagy FLAC sokkal nagyobb fájl, amely pontosan úgy szól, mint az MP3. Ettől még jó lépés, ha egy szerkesztő vagy sugárzórendszer csak WAV-ot fogad el, feltéve, hogy tudja: a minőség felső határát az MP3 szabta meg.

Azok az átalakítások érik meg, amelyek veszteségmentes mesterből haladnak lefelé. A WAV MP3-ba konvertálása egy 40 MB-os felvételből olyat csinál, ami elfér a Gmail 25 MB-os mellékletkorlátján belül, a FLAC MP3-ba másolat pedig veszteségmentes albumot visz telefonra vagy autós pendrive-ra. Ha Apple-eszközt használ, és veszteségmentes szeretne maradni, a FLAC ALAC-ba minden mintát megőriz, és importálhatóvá teszi a fájlokat. A hang kinyerése videóból külön eset, erről a MP4 MP3-ba konvertálása cikk szól.

Az egyes formátumcsaládok másképp tárolják a dal adatait. Az MP3 ID3 címkéket használ, az ID3v2 keretekkel a címhez, előadóhoz, albumhoz, sorszámhoz, dalszöveghez és beágyazott borítóképhez. A FLAC és az OGG Vorbis-megjegyzéseket használ: egyszerű szöveges mezőket és egy képblokkot a borítóhoz. Az .m4a fájlban lévő AAC az iTunes által népszerűvé tett MP4 metaadat-atomokat használja, ezért jelenik meg az albumborító és a rendezési mezők olyan tisztán az Apple-eszközökön.

A WAV a gyenge pont. A RIFF INFO blokkja csak néhány szöveges mezőt tárol, a borítókép-támogatás nem hivatalos, és sok felvevő és lejátszó semmit sem ír vagy olvas. Ez egy újabb ok, amiért a FLAC jobb a WAV-nál egy zenei könyvtárhoz: ugyanaz a hang, kisebb fájlok és rendes címkék. Ha a hangátalakítóval konvertál, a Címkék és borítókép megtartása átmásol mindent, amit a forrás tartalmaz, a célformátum által támogatott mezőkbe. Ha rendezett könyvtár helyett beszélt hang leiratára van szüksége, olvassa el a hang szöveggé alakítása cikket.

Keresse meg azt a sort, amely megfelel annak, mi történik majd a fájllal. Ha két sor is illik, tartson meg egy veszteségmentes mestert, és abból készítse a veszteséges másolatot, így nem kell választania közöttük.